2010. július 23., péntek

Siker élmény

Megcsináltam az első olvasztott ékszerszettemet, és szinte még ki sem hűlt, és már le is csaptak rá. Ez aztán a boldogság... :DDD
Íme ő az: 













Bár legkedvesebb kritikusom - párom - szerint a szürke szatén nem volt jó választás háttérnek, mert nem adja vissza az igazi fényét az üvegnek. Hiszek neki, de tényleg olyan hirtelen vitték el, hogy akkor rögtön kellett ráraknom a nyakláncalapot is, és más anyag nem volt a közelben.

Az öröm mellett fáj is a  szívem érte. Eddigi legszebb alkotásomtól fosztottak meg. Egy kicsit még dicsekedtem volna vele... :D

2010. július 22., csütörtök

2010. július 20., kedd

Az első fusing ékszerek

Megvannak a képek az első üvegékszereimről. Ez a zöld medál volt az első, sikerült is elrontanom. Egy üvegékszeres biztos kiszúrja a hibát... De ettől olyan kedves nekem.


 A gyűrűk...






A zöld medálról nem akartam feltenni képet, pont a hibája miatt, de sógornőm olyan meseszép képeket csinált, hogy nem tudtam ellenállni neki.



A látványosabb kivitelezésű képek Kata munkái... Ezúton is köszönet neki...

2010. július 19., hétfő

Születésnap

Az én pici, tündéri lánykám, Eszter 15-én volt 4 éves, de hétvégén volt a köszöntés, amikor együtt a család. Volt nagy eszem-iszom, zene, tánc, és pancsolás. Többek között azt is megtudhattuk, hogy egy gumicsónak nem csak a vízen marad fent, hanem vízzel megtöltve kitűnő medence is. Az élményért köszönet Istvánnak :D

Drága kis tündérem mosolyog a torta felett. Ez ismét az én művel, talán látszik is rajta. Ebben a nagy melegben nagyon nehezen bírtam vele. Olvadt, és mászott is minden felé :(  


Sok-sok ajándékkal...




A gumicsónak újragondolt felhasználása... Uncsitesóval, Pannival ment a fürdőzés.



Felfrissülés után mehetett a tánc...



Bendegúz is pancsolt....


És mókázott Panni napszemüvegében....


Este nem nagyon kellett senkit altatni. A nagy meleg és a sok élmény kivette a pindúrok erejét, és szinte úgy ájultak be az ágyba.

Ma viszont nagyon üres a lakás. Tegnap már Eszter a maminál aludt, és Bendét is elvitte reggel, őt este hazahozza, még nem meri elvállalni éjszakára. Most megpróbálom magam utolérni mindenben. Kata (sógornőm) már küldött át egy adag képet az ékszerekről, de megvárom a többit is, hogy tényleg a legjobbakat tegyem ki. Nekiállok sütögetni is néhány új ékszert. Vannak ötleteim, amiket ki akarok kísérletezni....

2010. július 17., szombat

Jó hírek

Végre sógornőmnek volt ideje fotózni, így készültek fotók az olvasztott ékszerekről. :DD
Hurrá!! Most már biztos, hogy hamarosan lesznek új bejegyzések, immár képekkel :DDD, persze még azért egy kicsit várni kell, mert jó fotóshoz illően még egy kicsi utómunkával finomít rajtuk.

2010. július 12., hétfő

Nyár és tél

Megvagyok, élek és virulok, de iszonyatosan el vagyok havazva. Nem tudom, hogy más anyukák hogy bírják, de úgy érzem sosem érek a munkáim végére. Nyári szünet van az oviban. Két gyerkőc (4 éves és 16 hónapos) a nyakamon. Reggel játszótér, hazaérek gyorsan főzés, hogy ebéd is legyen, ha szerencsém van ebéd után mindkét csemetét le tudom rakni, akkor gyorsan mosogatok, mosok, vasalok. Alvásból ébredés, játék a lakásban, mert odakint meg lehet főni, aztán 6 körül apa hazaér, elmegy edzeni, mi is lelépünk, már kezd árnyék lenni a játszótéren. Ja és a közelben átadtak egy új "belesétálós" szökőkutat, ami a gyerekek Kánaánja ebben a forróságban. Úgyhogy 8 körül - inkább utána - hazaérünk, fürdetés, altatás. Akkor már nem sok kedvem van sem alkotni sem bloggolni. Ha volt is valami amit sikerült csinálnom, általában időm sincs lefotózni. Szóval így a nyári kánikulában tényleg úgy érzem, hogy nyakig el vagyok havazva. Sógornőmtől várom majd a segítséget, nagyon lelkes, hogy fotózhatja az új üvegékszereimet. Talán akkor már tudok új bejegyzést csinálni.
Ennyi negatívum után nem akarom eltitkolni, hogy ma hihetetlen öröm ért. Egy kísérleti fusing technikás üveg nyakláncom elkelt. Nagyon kedves cukrász barátnőm lecsapott rá.... Az első gazdára talált darab!!! :D Persze fénykép nincs róla :( De bepótolom, remélem...
Kissé megfáradt bejegyzésemet azzal az ígérettel zárom, hogy megpróbálom utolérni magam, és hamarosan újra jelentkezem.