2011. január 28., péntek

Egy új ismerős

Falusi lány lévén sok madárkát megismerhettem. A kertünkben megfordultak a sárgarigók, a harkályok, sok-sok cinke. Szarkát is gyakran láttunk, hallottunk, sőt egyszer megpróbáltunk megmenteni egy meglőtt sast is. (Sajnos nem sikerült, már nagyon elfertőződött a sebe)
Egyszer édesapám hozott haza két madárkát. Ez olyan 20 éve lehetett. Egy gyönyörű csízt és egy tengelicet. Egy ütött kopott  kalitkában, úgy vette őket viszonylag drágán egy munkatársától. Hazahozta, és letette a fűbe a kalitkát. Öcsémmel elvarázsolva néztük ezeket a madarakat, még soha nem láttunk ilyeneket előtte. Édesapám feltette a kérdést, hogy mi legyen velük. Át tegyük-e  a mi saját nagyobb kalitkánkba? Csábító volt az ötlet, hiszen két gyönyörű és a környékünkön ritka madárkáról volt szó. Viszont elnézve a madarak ijedt vergődését, ahogy ide-oda röpdöstek, és próbáltak szabadulni megsajnáltuk őket. Megkértük apát, hogy engedjük el őket. Úgy emlékszem én engedtem el a tengelicet, öcsém a csízt.  A két rémült madárka hamar kiröppent a kezünkből.  Évekkel később mesélte el apám, hogy ő akkor nagyon-nagyon büszke volt ránk.
Az elengedés utáni tavaszon a körtefánkon csízek jelentek meg, és a ház előtt a fűben tengeliceket láttunk. Ez  volt az igazi öröm, és az érzés, hogy jól döntöttünk. Ha ezeket a madarakat látom, mindig eszembe jut ez a történet.
Két éve költöztünk be Ajkára egy panel 4. emeletére. Egy nagyon nyugodt, viszonylag csendes utca, a ház előtt nagy platánfákkal. Tavaly télen éhes vendégek érkeztek a konyhaablakba. A cinkék mellet megérkeztek kedves barátaim a csízek és a tengelicek. Majd életemben először láthattam csuszkát és meggyvágót. A csuszkát és a cinkéket nem tudtam lefényképezni, mert csak felkaptak egy-egy napraforgó magot, vagy dióbelet és el is repültek vele.





Az idén régi ismerősként tértek vissza az etetőhöz. A cinkék viszont az erkélyen keresgéltek eledel után, így lógattam fel nekik golyócskákat. Hamar megtalálták. Eszter nagy élvezettel nézi amint csüngnek a hálón, és  csipegetik ki a napraforgót. Sajnos nem igazán sikerültek jól ezek a fotók, mert ablakon keresztül, ráadásul azzal szinte párhuzamosan tudtam csak fényképezni, -  így elég sok ablakfelület került a gép útjába - és mindezt egy himbálódzó golyón eszegető, nézegető kékcinkéről, mindezt természetes  - kevés - fénynél. Ennyit tudtam photoshoppal kihozni a képekből, mert elég fakók, és homályosak voltak az eredetiek.





 Két napja délután is láttam, hogy megérkeztek az éhes madárkáim. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve - persze amikor éppen senki nem evett - kiléptem, hogy egy kis napraforgót tegyek ki. És ekkor történt a nagy találkozás. Mindketten meglepődtünk. Egy apró kis szürke madár fehér fejjel, és fekete hosszú farkincával felröppent a balkonládám szélére, és onnét néztünk farkasszemet. Én megmozdulni sem mertem, lélegzetvisszafojtva néztem ezt a csöpp kis teremtményt. Ő is méregetett engem, és közben finom kis hangján csicsergett valamit. Lehet, hogy elköszönt éppen, mert gyorsan visszarepült a közeli hársfára. Soha életemben nem láttam még ilyen madárkát, csak sejtetem - de hála a netnek be is bizonyosodott - hogy egy őszapóval találkoztam. Azóta még nem láttam, remélem nem ijesztettem le túlságosan, és hamar visszetér. Addig is készenlétben tartom a fényképezőgépet, és feltöltve az elemeket :)

4 megjegyzés:

  1. Jajj, nagyon jó volt olvasni soraidat! Nálunk madárhiány van :( pedig rengeteg eleséget tettünk ki nekik a fára.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon kedves bejegyzes! Kellemes emlekeket ideztel fel vele gyermekkorombol! Koszi! :))
    Kivanok neked sok madarkat es oszapot !

    VálaszTörlés
  3. Mona, szívesen küldenék néhányat, mert itt időnként komoly harcok folynak az eleségért, pedig minden reggel rakok ki elég szép adagokat.
    Kathy, köszönöm. Kb 10 percre rá, hogy elolvastam az üzenetedet meg is jött az őszapó, bár lefotóznom nem sikerült. :(

    VálaszTörlés
  4. Ezek olyan apró, de boldog pillanatok :)

    VálaszTörlés