2011. január 16., vasárnap

Megvagyok, avagy egy pocsék évkezdet krónikája

Megvagyok! Nem vesztem el, csak finoman fogalmazva elég pocsék évkezdetünk volt. A karácsonyi ünnepek nagyon jól teltek, és legfőképpen gyorsan. Együtt volt a család, jókat játszottunk, mentek a szokásos ünnepi Solo party-k (van aki Unonak ismeri). Aki még nem ismeri ezt a kártyajátékot mindenképpen próbálja ki. Minél többen játszanak, annál izgalmasabb.
Szilveszterünk és az Újév első napja is jól telt, még a második is, egész délutánig. Aztán nagymamáéktól hazafelé menet elütöttek minket. Gyalogosan mentünk át az úton a gyerekekkel, és Esztert és engem elgázoltak. Az új év első hetét és a második felét kórházban töltöttük. Most sem igazán emlékszem az utolsó másodpercekre, csak a tudat van bennem, hogy az autó nem fog megállni, és a félelem, hogy mi lesz a családommal. Aztán az ütés a lábaimon, és ahogy ráesek az autó motorháztetőjére. De mint aki rugóból van, úgy pattantam fel, hogy mi van a gyerekekkel. Apa Bendikével az ölében átért az úton, de Esztert, akinek a kezét fogtam, elsodorta az autó. Nagy szerencsénk volt a téli öltözettel. Nekem a lábaim még időnként most is fájnak,  és a nyakam rándult meg, szerencsére semmi komoly. Eszter látszólag kisebb horzsolásokkal megúszta, csak rutin ellenőrzésre fogták bent a gyerekosztályon. Aztán kiderült, hogy van baj. Nagy, de nem akkora amekkora lehetett volna. A kis drágám koponyatörést szenvedett. Szerencsére elmozdulás nélkül, és agyi sérülés, bevérzés nélkül. Eszter ugyanolyan jókedvű, és semmi nem látszik meg rajta. Az ágynyugalmat nehezen viseli. A kórházban mindenki imádta, mert egy ízig-vérig cserfes nőszemély. Nagyon erős csaj! Az első vérvétele történt meg és branült ültettek be neki, és egy hang, és pisszenés nélkül végigcsinálta! Sajnos a sors keze, hogy a branült két nap múlva ki kellett venni, mert begyulladt, és újat kellett a CT miatt (mert ugye, őt csak altatva tudták CT-zni, mert az 1 perc mozdulatlanság lehetetlen az ő esetében :)) betenni. Ott már voltak gondok, kb 4-5 bökés után sikerült betenni, ott egy kicsit már sírt, de ezt nem is csodálom. A CT-n alig tudták elaltatni, mert csak mondta, mondta a magáét. Szerintem olyan mint az anyja, ha fél vagy ideges, akkor beszél és beszél.... :) Már itthon vagyunk, kedden engedtek ki minket. Ami külön büszkeséggel tölt el, hogy most is meglátszott, hogy milyen jó testvérek a kisöccsével . Amíg bent voltunk ő érte aggódott, és ha az ebédhez kaptunk két mandarint a szebbet mindig félretetette a testvérének. Amikor hazaértünk volt nagy öröm. Bendike szaladt elé, és vetkőztette, volt nagy ölelkezés, és puszilkodás, és a pici mint a pulikutya úgy ment utána még a WC-re is. Egy dolog nagyon nehéz, itthon még nehezebb - az ágynyugalom, és az, hogy még egy hónapig nem mehet oviba. Mikor elmondtam neki, sírva fakadt. Nagyon hiányoznak neki az ovistársai.  De túl leszünk rajta. Reménykedem, hogy egy kedves ismerősömnek volt igaza, és az év legrosszabb eseményén vagyunk túl, és most már csak jobb lehet.  Tudom, hogy vannak még nehéz napok előttünk, hiszen még nem sétáltunk el a mamihoz Eszterrel.... Azon az úton fog kibukni, hogy mire emlékszik, mert most nem mond semmit. De nekem is összeugrik a gyomrom, ha megyek át az úton és egy autó jön át mögöttem, vagy csak megáll, hogy átengedjen. De majd együtt feldolgozzuk.
Bocsánat, hogy nem sikerült vidámra ez a bejegyzés, de ez is sajnos az életem része, és most még a sokk, és feszültség miatt nem tudok az üvegre még ránézni sem.  Igyekszem magam összeszedni, bár lehet, hogy pont ez a baj, hogy nem mertem még igazán sírni, pedig van bennem félelem, stressz, harag és kétségbeesés. De a kórházban nekem kellett tartanom a lelket a lányomban, és nem akartam megijeszteni. Úgy éreztem, ha hagyom, és szabadon engedem az érzéseimet soha nem fogom abbahagyni a sírást, és ezt nem tehetem meg vele. Persze elmondtam neki, hogy én is féltem és hogy féltettem őket, és igyekeztem kérdezgetni hogy mire emlékszik, de azt mondta, hogy nem emlékszik semmire.
Ami a legfontosabb, hogy ezúton is köszönöm az ajkai kórház gyermekosztályán dolgozó orvosok, ápolók, nővérek munkáját, és a hozzáállást, amivel minket elláttak. Csak az ő alaposságuknak köszönhető, hogy a koponyatörés kiderült (a baleset után készült röntgen nem mutatta ki., csak egy kis duzzanat a kobakján, ami másnapra le is apadt, csak az nem hagyta őket nyugodni...)
Ezúton kívánok mindenkinek ennél boldogabb új évet! Nagyon-nagyon vigyázzatok magatokra és egymásra, és higgyétek el sajnos a rossz dolgok nem csak másokkal történnek meg!

9 megjegyzés:

  1. Teljes szívemből kívánom Nektek, hogy testben és lélekben gyorsan jussatok túl ezen a szörnyűségen! Kívánok jó egészséget, gyors felejtést, és a rossz évkezdet után csupa-csupa szépet mindnyájatoknak!! P.S.: tulajdonképpen iszonyatos szerencsétek volt, próbáljatok erre gondolni - a Jó Isten vigyázott Rátok, hogy nem lett ennél nagyobb a baj. SZeretettel kívánok minden, minden szépet és jót!!!

    VálaszTörlés
  2. Dorka köszönöm! Én is úgy gondolom, hogy szerencsénk volt azért a szerencsétlenségben, hogy nem lett nagyobb baj.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon sajnalom, hogy ilyen rossz dolgon kellett keresztulmennetek az ev legelejen! Kivanok nyugalmas napokat Mindkettotoknek, es Eszterkenek meg sok sok turelmet az agyban fekveshez!
    Jo volt olvasni hogy a ket testver mennyire ragaszkodik egymashoz, meg is pityergtem egy kisse!Kivanok mielobbi felepulest, problema mentes napokat a kesobbiekben is!

    VálaszTörlés
  4. Klau alig hittem el amit olvasok! El se hiszem, és azért se tudtam felfogni igazán elsőkörben, hiszen ismerlek, találkoztunk már nem egyszer! Mielőbbi gyógyulást kívánok Eszternek és Neked is!

    VálaszTörlés
  5. Kathy: Nagyon köszönöm. Én is elérzékenyültem, ahogy a pici bújt Eszterhez. Még most is alig lehet róla levakarni. Bebújik Eszter mellé az ágyba, ott játszanak együtt.
    Anna: És mindez az Ifjúság utcán történt. Párom szülei ugyanis a Verseny utcában laknak, tőlük jöttünk haza.

    VálaszTörlés
  6. Bevallom, én is megkönnyeztem a soraidat. Mielőbbi felépülést kívánok az egész családodnak testben és lélekben egyaránt! A mi évünk is nagyon rosszul indult, és a folytatás sem könnyű. Anyosomnál rosszindulatú nyirokmirigy limfómát diagnosztizáltak.

    VálaszTörlés
  7. Borzasztóan sajnálom, ami történt veletek, remélem egy idő után sikerül kiheverni majd a történteket, és sikerül kisírni magadból. Az idő fontos tényező...
    Gyógyuljatok mielőbb, és talán megkérhetnéd az ovistársakat, akár az óvónénin keresztül, hogy egyesével látogassák meg, ha van kedvük Esztert. Egy-egy óra délutánonként minden beteget felvidít! Talán Eszter is büszke lesz az eseményre, és kijön valahogy ami benne van, ahogy ismerem az én ovisaimat, felnéznek arra, aki valami rendkívülit átélt.

    VálaszTörlés
  8. Nem sikerül magamhoz térni! Sajnálom, hogy ilyen szörnyűségeken kellett/kell átmennetek! Tényleg hatalmas szerencsétek volt, hogy nem történt semmi visszafordíthatatlan. Nagyon nagyon sok erőt kívánok Nektek, hogy fel tudjátok dolgozni a történteket.

    VálaszTörlés
  9. Mona: Nektek is sok erőt, és kitartást kívánok erre a nehéz időszakra.
    Kikocs: Tervben van a meghívás. Még a héten van szigorú ágynyugalom, utána jöhetnek a vendégek. Az óvónők nagyon aranyosak, érdeklődnek telefonon, és mesélik, hogy a napban nincs olyan óra, hogy legalább egy gyerek meg ne kérdezné, hogy mi van az Eszterrel.
    Susu: Köszönöm.

    VálaszTörlés