2011. február 20., vasárnap

Figyelmetlen vagyok!!

Az elmúlt időszak elég zűrös volt számomra, mint tudjátok. Éppen kijöttünk a kórházból Eszterrel, és már hívtak vissza dolgozni. Azért két év után nem könnyű visszarázódni, főleg a bankos szakmába. A sok szabályzat, eljárás ami változott, új termékek, hirdetmények... Van bőven tanulnivalóm esténként. Igyekeztem azért karbantartani, nem elhanyagolni a blogomat, és persze Benneteket. Most pillantottam csak rá a statisztikára, és megdöbbentem:

102 bejegyzés
5171 oldalmegjelenítés

Pedig zord elhatározásom volt  a blog indításakor, hogy egyrészt a 100. bejegyzést, másrészt az 5000. oldalmegjelenítést is megünnepelem. Természetesen Veletek! Olyan messzinek tűnt! De most itt van, úgyhogy hamarosan játék!! Még gondolkodom a nyereményen, de pár napon belül meghirdetem. Szóval érdemes visszatérni :)

2011. február 19., szombat

Ajándék

Megláttam, és beleszerettem. Hát megvettem :) A madárkáim is beleszerettek :) Már régóta szerettem volna egy kis madáretetőt, de olyan drágák voltak, hogy arra gondoltam, hogy inkább csinálok egyet. Arra persze valahogy sosem jutott idő. Devecserben egy kis boltban akadtam rá 750 Ft-ért. Ezt kapták a kis madárkáim ajándékba.



Raktam bele egy kis mogyorót, és napraforgót. Másnap már fel is avatták a tengelicek.

2011. február 13., vasárnap

Bálint napra

Lehet, hogy most szerzek ősellenségeket. :)

Utálom a Valentin napot.

Nem azért mert nem vagyok romantikus, vagy éppen nem vagyok szerelmes.
Igenis 10 év együttlét után is szerelmes vagyok a férjembe. Szeretem a romantikus dolgokat, szeretek ajándékot kapni virágot, bonbont, csokit, ékszert bármit. Nőből vagyok :)
De ne azért adjanak, mert jaj ma Valentin nap van, és kell, mert meg kell mutatni, hogy szeretem. NEEEE! Vagyis ne csak ma.
Lemondok a Valentin napról, és ezen az egy napon nem kell nekem semmi, amíg az év többi napján is gondol rám.
Ha bevásárol, és hoz egy tábla csokit, csak azért mert tudja, hogy szeretem. Ha szed a gyerekekkel pár szál virágot nekem. Többet ér, ha este amikor a gyerekek már alszanak és mi beszélgetünk, zenét hallgatunk egy pohár bor mellett, és megszólal egy kedves dal, én elkezdem dúdolni, erre ő felpattan, kezét nyújtja és táncolunk.
Ezek az apróságok nekem többet jelentenek, mint egy nagy Valentin napi csokor. Hasonlóan mint az Alíz Csodaországban  Boldog nemvalentin napot! :)


2011. február 12., szombat

Fekete-fehér

Néhány elmaradt fénykép, amik még karácsonyi megrendelésre készültek, vagy csak szimplán ajándékba. Bocsi, ha esetleg valamelyik képet már mutattam.





2011. február 2., szerda

Jó dolgok is történnek!!! :))

Látom, a sors sem hagyja, hogy elhanyagoljalak Benneteket. Ma, illetve ha teljesen őszinte akarok lenni már tegnap nagy öröm ért. Mivel már dolgozom, így nem voltam itthon, amikor a postás csomagot hozott nekem. Elképzelni sem tudtam, hogy mi jön ajánlva. Néztem az értesítőt, és látom ám, hogy a feladó Molnár Mónika, azaz Mona. Csodálkoztam, mert nem vártam tőle semmit. Talán nyertem valamit?? Gyorsan felkukkantottam a blogjára, ahol látom, hogy ismét csodaszépeket alkotott. Ami rögtön megfogott, egy kis nyuszilányka, és egy hajpánt volt, ami gazdára várt. Elszorult a torkom, hogy valaki akit nem rég a blogon keresztül ismertem meg, képes lenne a lányomnak vigaszajándékot készíteni. Sajnos tegnap már nem tudtam elmenni a postára, így ma az egész napom boldog izgalommal telt. Olyan voltam, mint egy gyerek. Ma rohanás a postára, és bizony a postás néni egy Kisvakondos borítékot adott át nekem. Itthon már rosszabb voltam mint egy gyerek. Legszívesebben magam téptem volna fel a csomagot, de úgy sejtettem, hogy a lényeg Eszternek jön. Úgy ugrottam ki a csizmámból, ledobtam a kabátom, és már hívtam Esztert. Ő még persze kabátban, csizmában :) Gyors vetkőztetés, gyere, bontsuk kiiiii :)) - mondja anya :)

Hát mit írjak? Volt nagy öröm, aztán a kérdések, hogy ki ez a néni, miért kaptam.... ?? A kedves levél mindkettőnknek választ adott. Hozzá kell tennem, hogy Eszternek apa kellett, hogy felolvassa, mert nekem folyamatosan elcsuklott a hangom.  Igen, történnek jó dolgok is, és bizony vannak melegszívű, érző emberek is, akik kellemes és úgy gondolom feledhetetlen pillanatokat tudnak okozni. Ezúton is köszönöm Monának!!




De ezzel még nincs vége. A mai posta is rejtegetett meglepetéseket. Ahogy hozzuk föl, látjuk, hogy egy nagy A4-es boríték nincs lezárva. Már mérgelődtünk, hogy ki volt olyan aljas, hogy feltépte, aztán látjuk, hogy nincs rajta se címzett, se feladó. Ahogy belenéztünk, már látszott, hogy gondos kis gyerekkezek munkáját rejti a boríték. Az óvódástársaknak nagyon hiányzik Eszter. Tündéri kis rajzokat kaptunk, és  az óvónénik szívmelengető levelét. Hatalmas öröm volt ez a mai nap Eszternek.






És még mindig nincs vége!!! Nekem is kijutott a jóból :) Kedytől kaptam egy fülbevalót!! Annnyira tetszik! Igazán köszönöm. És ő is írt mellé egy kis levélkét, amiben szintén mielőbbi gyógyulást kíván Eszternek!
Neki is millió puszit küldök, és a gyöngyöket :)

Olyan jó az elcsigázott, fáradt nap után ezekből a dolgokból erőt meríteni. Köszönöm Nektek!!! Mindenkinek!!