2011. március 19., szombat

A mesében

Szomorkás, mélabús enyhén depressziós hangulatomat javítandó megnéztem egy régi fekete-fehér filmet. Elvis főszereplésével a Börtönrockot.
Eszter jön be a szobába, nézi csodálkozva.
- Anya, miért nincs színe?
- Mert ez egy nagyon régi film. Olyan régi, hogy akkor még nem tudtak színeseket csinálni.
- Még nem láttuk ezt a filmet, ugye?
- Én már láttam, de nagyon-nagyon régen.
- Akkor amikor én még csak a mesében voltam?

Imádom a kis észjárását, szóhasználatát. Ő így beszél arról az időről, amikor nem volt velünk: akkor Ő még csak a mesében volt. Mindig elérzékenyülök rajta.
Egyébként sajnos nem jött össze a hangulatjavítás. :( A film végén a daltól újfent befordultam :(
Valakinek valami tuti tipp? Mondjuk azon gondolkodtam, hogy előveszem Jeff Dunham-t. Aki még nem ismeri szívből ajánlom neki Achmed-et, a halott terroristát. És ha az a rész tetszett, akkor a teljes a Spark of  insanity műsort. Én jókat mulattam rajta. Á, már most, hogy írok róla jobb kedvem lett.

Sajnálom, hogy elvesztem. Teljesen szét vagyok esve. Most itthon vagyok a héten szabin. 4 napot kivettem az 57-ből :) Semmire nem jutottam. Annyi mindent elterveztem. Akartam olvasztani, fotózni, bejegyzéseket írni, hiszen történések azért folyamatosan vannak.  De a napi házimunka, és hogy utolérjem magam teljesen lefoglalt. Viát próbáltam utolérni, de az sem jött össze.
Pedig tényleg lenne mit mutatnom. Esténként kötögetek, és horgoltam!! Egy kis virágot már horgoltam, ez a második munkám. Eszternek egy satyi készült. Persze mivel este kötöttem így egy kicsit nagyra sikerült, nem volt szívem alvás közben a fejére húzni :) Próbálkoztam ugyan, de elkezdett valamit álmában motyogni, így inkább hanyagoltam a témát.
Ki kellene választanom a nyeremény tárgyakat és meghirdetni a játékot. De valahogy se kedvem, se energiám nincs hozzá.
Nem panaszkodni akarok, de még nem jöttem helyre teljesen a baleset óta. Legalábbis lelkileg nem. Rettenetesen félek. Félek autóban ülni, félek vezetni, félek átmenni a zebrán. Félek, ha a családból bárki távol van. Nem tudom mikor fog elmúlni. Sokakban fel sem merül, hogy van még gondom. Így jár az ember, ha folyton csak mosolyog, és tartja magát. Nem tört semmim, nem lett semmi komoly bajom, ugyan mi bajom is lehetne?? És igen, vagyok olyan hülye, hogy ha megkérdezik hogy vagy, mosolyogva válaszolok, hogy jól, hiszen senki nem kíváncsi rá valójában, senki nem akar rosszat hallani...
Tudom kicsit borús lett a bejegyzésem, de a következőt igyekszem vidámabbra írni. További szép álmokat mindenkinek. Remélem csak én vagyok ébren.